A harag az egyik legjelenvalóbb érzelem a modern életben. Akár jól elrejtve van bennünk, akár erőszakosan fejezzük ki, zavar minket és bűntudatot okoz. Végül is, ki kedveli azt, aki haragot érez?

Az biztos, hogy a harag olyan intenzív energiával tölthet el valakit, hogy szinte lehetetlen a közelében lenni anélkül, hogy ne éreznénk magunkat érintettnek. Sokféle reakció létezik: haragot is érezni, félelmet, szégyent vagy egyszerűen bosszúságot. Mindenesetre nagyon kevesen lennénk közömbösek vagy együttérzőek vele szemben.

Aztán, amikor ez a dühös hullám elvonul, marad a szégyen, a nyugtalanság, a következmények - összetört tárgyak, megszakadt kapcsolatok, balesetek - és egy nagyon nagy megbánás.

Valószínű, hogy emiatt sokan úgy próbálják elnyomni a dühüket, hogy önelégült mosoly mögé rejtik, gyorsan táplálkoznak, tárgyakat dobálnak vagy zúznak össze, valamilyen sportot űznek, vagy éppen kemény, zárt vagy ironikus emberekké válnak.

a harag olyan természetes dolog, hogy jobb, ha hagyjuk szabadon áradni, mintha megpróbálnánk elrejteni.

Az elfojtás állapotában a harag csak felgyülemlik és egyre erősebbé válik, így elég egyetlen ok, akár a legostobább is, hogy teljesen felszabaduljon. Ekkor az addig annyira kontrollált személy teljesen megváltozott, feldúltan, hihetetlen dolgokat művelve jelenik meg rokonai és ismerősei előtt. Az emberek képtelenek lesznek megérteni, hogy valami ilyen...jelentéktelen dolog ilyen viharos reakciót váltott ki.

Még így is, a harag valami olyan természetes dolog, hogy jobb, ha nem próbáljuk elrejteni, hanem egyszerűen hagyjuk szabadon áradni. Ezért nem szabad arra törekednünk, hogy megfékezzük a haragot. Hagynunk kell, hogy kifejezze magát, és hagynunk kell, hogy természetes módon elillanjon, hiszen gyökerei csak egy nagyon is jelenlévő akaratban gyökereznek: a mindent irányítani akarásban.

A legtöbb haragot az váltja ki belőlünk, hogy tehetetlenséget érzünk egy személy, egy helyzet vagy önmagunk irányításának kudarca miatt.

Az irányítás azt jelenti, hogy valamilyen feszültséget generálunk. Ez megmagyarázza, miért olyan nehéz valakinek leküzdeni egy függőséget, lefogyni vagy akár kapcsolatot teremteni másokkal, amikor az irányítás érzése mozgatja.

Amikor tehát dühöt érzel, kérdezd meg magadtól, hogy "mit próbálok irányítani?", és fogadd el, hogy nem rajtad múlik, hogy uralkodj a helyzeten vagy bárki máson. Próbálj meg alkalmazkodni, lazítani, és találj más módot arra, hogy megoldd, amire szükséged van. Nézz meg néhány tippet:

• Az első dolog, amit tennünk kell, hogy nem tagadjuk a haragot. Létezik, tehát fogadjuk el;
• Dühünk nagy részét jelentéktelen dolgok generálják, ezért mérlegeljük, hogy valóban megéri-e tönkretenni a pillanatot, sőt a napot egy félreértés vagy valami nem odaillő dolog miatt;
• Ne töltsd ki ezt az energiát embereken, növényeken, állatokon, tárgyakon vagy akár olyan feladatokon, amelyeket "átitathatsz" ezzel az energiával, mint például az étel elkészítése magadnak vagy másnak;
• Végül pedig ne hibáztass senkit azért, amit érzel. A düh benned kezdődött, és benned is fog véget érni. A külvilág csak ürügy.

Végül, ne félj a haragtól, ne rejtsd el, engedd szabadon!